Múlt héten beteg voltam. Amikor pihenni kényszerülök, mindig eluralkodik rajtam az unalom. Egyke gyerek lévén, sosem volt gondom azzal, hogy feltaláljam magam az unalmas percekben, de néha (=gyakran) hajlamos vagyok a túlkapásra. Így történt ez most is.
Előző bejegyzésemben már kifejtettem, hogy újabban mi a legfrissebb hobbim. Azaz Ki. Nem kényszerítek senkit arra, hogy ezért elolvassa a korábbi írásom, ezért a legrövidebben összefoglalva az új mániámat: Jamie Campbell Bower. Betegeskedő 1 hetem alatt sikerült maxra járatnom rajongásom szintjét. Megnéztem a Sweeney Todd-ot kétszer (a korábbi ~15 megtekintést követően), végignéztem egy 10 részből álló sorozatot (Camelot), amelyben főszerepet játszik életem új értelme, megnéztem azt a filmet is (A végzet ereklyéi: Csontváros), ami abszolút hidegenhagyott korábban, és most sem nyűgöz le a sztorija. Még van egy sorozat (The Prisoner), amit egyelőre nem találok a világhálón, de ami késik, nem múlik, illetve két film (Anonymus és Téli háború). Feltett szándékom a bizarr gyűjtemény összes darabját magaménak tudni rövid időn belül. 
Na, de! Ez még nem minden – ahogy az a címből is sejlik.
Lehet tippelni, hogy ki megy június 3-án színházba Londonba, a West Endre, csupán azért, mert musical főszerepet kapott kedvenc fiúja. Én!!! Most is vigyorgok, mint borz a répára. Mennyire elvetemült cselekedett, nem?! Zseniális. Az egész internetet feltúrtam, hogy további nézhető és hallgatható (!) anyagot találjak bálványomról, ekkor bukkantam rá a színdarabra. Bend it like Beckham. Anno láttam a Csavard be, mint Beckham c. filmet. Nem nyűgözött le. Na, de who cares? Biztos vagyok benne, hogy a musical fenomenális lesz. Már csak azért is, mert gyakorlatilag akkor is sírni fogok örömömben, ha a “csávóm” csak elsétál a színpadon. De nem. Mert főszereplő. És énekel is. Uramatyááám! Imádom a hirtelen döntéseimet!
Egyébként szerencsére annyira eszemnél voltam, mikor megtaláltam az online jegyrendelős felületet, hogy gyorsan megfenyegettem 2 barátnőmet, hogy tartsanak velem. Kinéztem egy hajnali gépet oda, és egy éjszakait vissza. Így – ha Jamie nem szúr ki a sorok között, és nem kér meg, hogy maradjak vele örökre, és szüljek neki kicsi szőke gyerekeket, akkor – egy napos programról van szó. Egyébként az utitársaim nem sejtik, hogy milyen ősi erővel tomboló motiváció rejlik a hirtelen felindulásom mögött. Kivéve persze, ha ezt most olvassák. Asszem nem. Ők úgy vannak vele, hogy “buli” repülővel menni színházba. Buli hát! Az milyen buli lesz, mikor “idegállapotba kerülök”, és esetleg hisztérikus szemcsillogtatás közepette ájulok el. És fogalmuk sem lesz róla, hogy miért. Hahahaa!
Úgy várom már! Addig is megnézem a hátralévő filmeket, és bömböltetem a zenéit. Mert vannak:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: