Az egyik kedvenc filmemnek szeretnék egy kis reklámot csinálni.
Tegnap leadták egy kereskedelmi csatornán, én pedig a világ legtermészetesebb dolgának vettem, hogy elé ülve újra végignézzem, immáron 959497. alkalommal. Édesanyámmal együtt ültünk a kanapén, és a történet közepén azzal kezdtem hááát… inkább bosszantani, mint szórakoztatni, hogy egyetlen másodperccel előztem meg a karaktereket a soron következő mondatukban. Ekkor jöttem rá, hogy talán – ha lehet ilyet mondani – a kelleténél többször néztem már meg az Édesek és mostohákat. De egyszerűen imádom.
Spoiler!
A sztori szerint van 2 kisgyerek (egy nagyobbacska lány – Jena Malone, aki istenien játszva a szerepét, lemossa a férfi főszereplőt – és egy egészen kicsi kisfiú, Liam Aiken), akiknek elváltak a szüleik. Az apa (Ed Harris) új, fiatal párjával (Julia Roberts) él együtt, akit mind a gyerekek, mind a korábbi feleség (Susan Sarandon) szívből rühellnek. Tény, hogy a friss barátnő nem az az anyatípus, de a régi feleség jócskán meg is nehezíti dolgát (azaz a törekvését, miszerint elfogadják őt a lurkók) azzal, hogy erősíti gyermekeiben a nézetet, hogy a nő pocsékul látja el feladatait. Azonban hamarosan kiderül, hogy az anya rákos. Felveszi a harcot a betegséggel, ám hamar kiderül, hogy mindhiába. Ekkor tudatosul benne, hogy a nő – akit utál, és nem tart megfelelő gyámnak – fogja felnevelni féltve óvott gyerekeit. Innentől fordul a történet, és részemről azok a jelenetek a legérdekesebbek, mikor még a korábbi feleség nem árulja el, hogy halálos beteg, de ő már tudja, hogy nem lehet élete végéig szeretteivel, így próbál nyitni és nagyobb teret adni a fiatalabb nőnek, kisebb értetlenséget váltva ki ezzel.
A másik pedig, mikor az anya és az új barátnő beülnek egy helyre, hogy ezzel a gesztussal “átadja a stafétabotot” korábbi férje választottjának. Ott hangzik el egy olyan dialógus, amelynél minden jóérzésű nőnek elszorul a torka. Julia Roberts könnyes szemmel fejtegeti, hogy soha nem lesz könnyű dolga, mert ugyan már számtalanszor elképzelte a kislány, Anna esküvőjét… igazgatja a fátylát, dícséri, hogy nincs a Földön nála szebb menyasszony, de titkon attól retteg, hogy a lány arra gondol, hogy “Bárcsak anyám lenne itt velem”. Susan Sarandon, pedig – szintén könnyekig meghatva – csak annyit mondd: “Én attól félek, hogy nem fogja”.
A film poénos jelenetekkel tűzdeld dráma, ami egy nagyon fontos témát boncolgat. A szereposztás kiváló, mert a két nő nagyszerű színész, kétségkívül tökéleteset alakítanak, illetve – amit már korábban említettem – a fiatal színésznő, Jena Malone játéka engem teljesen lenyűgöz. Talán azért is, mert magam is effajta makacs lányként voltam elkönyvelve anno.
Mindenkinek szívből ajánlom az Édesek és mostohák c. filmet!
