Csodás eső, avagy csakazértis jókedv!
Őszintén szólva nagyon bosszantanak azok a facebook postok, amik arról harsognak, hogy “sajnos vége a nyárnak”, “szörnyű ez az időjárás” és ezek irónikus verziói, mikor azt látom, hogy “dejó, hogy megint ronggyá áztam”. Aki legalább egy kis ideje ismer az tudhatja, hogy én amolyan ősz/tél aktivista vagyok. Valójában az összes évszakban megtalálom az örömömet, de mivel a tavasznak és a nyárnak sokkal több rajongója van, így akkortájt beolvadok a tömegbe. Csak az első esők és hűvösebb idők kezdetekor válok amolyan lázadóvá, kizárólag azért mert kiválok az ún. “jóidőt” istenítő és meleghez fohászkodó nyájból, és kellemes arckifejezéssel sétálok a színes ernyőm alatt, mialatt a többség morog és borús tekintettel közlekedik.,
Valahol olvastam azt a mondást, hogy “aki nem szereti a záport, az nem táncolt még esőben”. Vagy valami ilyesmi. Teljes mértékig egyetértek. Íme néhány érv, amiért igenis lehet ezt az időt szeretni:
- Kötelező pihenés. Ami azoknak szól, akiknek mindig, mindenáron mehetnékük van. Na, ők most otthon maradnak (és itt nem a menetrendszerű iskola/munkahely járatról beszélek – mert oda biza menni kell). Néha még azoknak is pihenniük kell, akiknek sajtkukac van a valagukban. Már pardon! Ez az idő tökéletes a bevackolásra, olvasásra, filmezésre, teázásra, kézműveskedésre, arcpakolásos semmittevésre és a többi, és a többi. Mindehhez pedig alig van tökéletesebb “háttér”, mint az esőcseppekkel borított ablaküveg, zenei aláfestésnek pedig kifejezetten relaxáló a csepergés, kopogás, dübörgés. Jó! A vihar, és az azzal járó égszakadás-földindulás egyesekben ellenérzéseket kelt, de ha ők túlteszik magukat az enyhe halálfélelmen, akkor annak is megvan a varázsa. Részemről – például – csodálatos a Föld erejét megtapasztalni. Nyilván nem ez lenne a kortesbeszédem az Árvízkárosultakért elnevezésű jótékonysági esten, és nem is nyugtatnám ezzel a tornádó sújtotta területek lakóit, de remélem a lényeg érthető! Ja, és remekül lehet aludni is ebben az időben – ajánlom a nyitott ablakot!
- Ha mégis utcára lépünk, akkor az is egészen más élmény. És nem feltétlenül rossz! Rendesen fel kell készülni az esőre: vízálló lábbeli, esernyő és párabiztos frizura! Ha ezek a kellékek megvannak, akkor megnyílhat elöttünk az esős világ új kapuja – persze csak ha érdekel egyáltalán. Én az esernyőket szoktam figyelni: felüdülés egy- egy különlegesebb darabot látni. Amelyik pedig meg van roskadva, be van görnyedve, az pedig kifejezetten vicces. A veteményes kert ősi ellenségei: a csigák pedig kavirnyásznak mindenfelé. Szaladgálnak. Ha nem sietek, egyik kedvenc időtöltésem, hogy ezeket a kedves csúszkálókat odébb fuvarozzam az útról/járdáról, mert a cipők által végbemenő haláltusájuk nagyon el szokott szomorítani. Mindig figyelek arra, hogy arra az oldalra szállítsam őket, amerre éppen tartottak. Ki tudja, talán dolguk van ott. Figyelmeztetés: Nem ajánlom a csupasz mezőn történő futkorászást viharban – pláne nem méteres vasvillával a kezünkben!
- Természetbarátoknak: az eső finom a Földnek! Gondolom ez egyértelmű. A növények boldogok, mikor inni kapnak, a por, a kosz leázik leveleikről és hálásan növekedni kezdenek. A levegő tisztább és frissebb lesz. Mondjuk pontos tudásom erről nincs, de nekem az is elég ha úgy érzem!
És ha egyik indok sem volt elég az “örülésre”, akkor legalább azt kéne megpróbálni, hogy ne tartózkodjunk a ló másik oldalán, azaz csak az időjárás miatt nem kéne mogorvának lenni és bosszankodni! Ha már így alakult, akkor hozzuk ki belőle a legjobbat! Szerintem.
