Nos. Ez így, ponttal a végén már kifejezi, hogy mit érzek. A lendületet, a nagy szusszanást, a gondolatok összeszedését, ami megelőzi azt a folyamatot, hogy én most igenis blogger leszek. Bevallom töredelmesen, hogy nem ez az első próbálkozásom. Úgy 2-3 esetben már nekifogtam, hogy “író” leszek, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésem.
Első alkalommal túl nagy gondolatokat fogalmaztam meg. Legalábbis akkor ezt hittem, ma már tudom, hogy bár Gyurta Dani olimpiai teljesítménye igenis nagy dolog, de az erről való hosszadalmas fejtegetésem senkit sem érdekel. Barátok között egy laza beszélgetés alkalmával kellemes téma, de a világon senki nem olvassa el ha 1 méter hosszúságú bejegyzést szánok erre – pláne laikus megfogalmazásban. Mindazonáltal igenis “hangot” fogok adni – a továbbiakban is – annak, ha valamely teheteséges sportolónk érmet nyer – főleg ha emiatt hajnalban kelek, mint a fent említett példánál.
Egy másik próbálkozásom pedig nem is olyan régre nyúlik vissza. Úgy fél éve is nekiláttam pötyögni, de akkor pont az volt a probléma, hogy olyan dolgokról írtam rejtjelezve, amikről legfeljebb 3-4 ember sejtené, hogy valójában miről is szólnak – ők is csak kódfejtés után.
A 2 eset között voltak még blogos szárnypróbálgatásaim, de azok a 2 bejegyzést sem élték meg. Néha rámtör a vágy, hogy közszemlére tegyem a gondolataimat, de ez a kényszer hamar alábbhagy. Remélem ezuttal nem így lesz. Már így is tele van az internet a gazdáját elvesztett bejegyzéseimmel 🙂
Tehát légy üdvözölve kedves Olvasóm a legújabb és egyben legösszeszedettebb(nek induló) blogomban! *.*
God save the Queen! – erre később kitérek 😉