Mikor kaptál utoljára igazi, fenyőágas képeslapot? És kitől?
Ugye-ugye?! Ezer éve, és az idős vidéki rokonoktól. Hát, én tavaly a fejembe vettem, hogy kicsit meglepem a legjobb barátaimat ezzel a cuki gesztussal. Ősszel nekiláttam begyűjteni a postai címeket, mert ugyan manapság egyértelmű, hogy tudjuk a barátaink email címét, de az már közel sem olyan biztos, hogy az irányító számukat is. Tehát kisebb-nagyobb fondorlatokkal megszereztem a címüket, és nekiláttam a szigorúan hagyományos (!) képeslapok vadászatának. Nem ám ilyen borítékolható, meg plüssel bevont, zenélő, illatozó 600 forintos csodákat kerestem. Azokkal Dunát lehetne rekeszteni. Kifejezetten az egy lapból álló, meghitt karácsonyi hangulatot sugárzó képeslapokat fürkésztem, és bár nehéz volt, végül találtam. Annyival tettem maivá a gesztust, hogy a szokásos és hagyományos “Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet” szöveg elé/mellé beszúrtam pár személyre szóló aranyos és/vagy vicces sort. Mivel a megírásuknál nem bírtam magammal, így hetekig kellett tárolnom az elkészült ajándékokat egy fiókban, hogy pontosan a megfelelő időben érkezzenek meg. Néhány nappal Karácsony előtt, ünnepélyesen elvonultam a közeli postára, ezer éve először vettem bélyegeket és feladtam a meglepiket a barátaimnak.
A várt hatás nem maradt el. Karácsonykor egymás után érkeztek a megható köszönetek, hogy megérkeztek a képeslapok, és milyen jól esett nekik ez az apró figyelmesség. Sőt! Volt olyan barátnőm, akitől már a két ünnep között érkezett egy hasonló lap, egy másikuktól pedig Húsvétkor kaptam nyuszis lapot.
Büszke vagyok magamra, hogy kitaláltam mindezt. Most éppen a neten nézelődök különleges képeslapokat. Lassan elkezdem beszerezni őket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: