Kb. egy éve már írtam hasonló szellemben. Most megint rámszállt ez az ősi életérzés. Talán azért, mert épp egy 3 órás indián mixet hallgatok. Hehehe. Igazából nem terveztem sokáig ragozni a szót, csupán néhány képpel kedveskednék az erre tévedő olvasóknak:
Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit nem értesz, ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed, és keresd meg magadban a csillagokat.
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.
Legfontosabb tanítónk a saját szívünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: