Mr. Bingley.

Rájöttem, hogy nekem egy Mr. Bingley-re van szükségem. A legtöbb romantikus lelkületű nő a büszke Mr. Darcy-ra koncentrál, de az én szememet legjobb barátja, a vörös hajú, bájosan szerencsétlenkedő Bingley csillogtatja meg.

Jó. Nem mondom, hogy a Büszkeség és balítélet valódi főhősétől nem remeg meg a lábam – mert egyébként mindig imádtam a kimért és kissé arrogáns fazonokat, de őket inkább csak távolról csodálom. Én nem szenvednék azzal, hogy “megtörjem”. Hehe!

Egyébként, csak hogy képbe kerüljön a nagyérdemű: Jelenleg a 2005-ös (!) verziójáról beszélek a méltán népszerű Jane Austen adaptációnak. A korábbi filmet is nagyon szeretem. Egyik kedvenc színészem Colin Firth, úgyhogy a világért sem húznám le az alkotást. De most itt nem is erről kívántam szólni.

Tehát, visszakanyarodva az eredeti témához:

Tetszik Mr. Bingley. Tetszik a karakter jelleme, ahogy repes a kiszemelt lányért és közben – klasszikusan – minden lehetséges módon kellemetlen helyzetbe hozza magát. Tetszik az elszántsága, mert bár sokáig nem kap “egyértelmű” visszacsatolást, ő kitartóan udvarol. Tetszik a folyamatos zavara. És persze tetszik a megjelenése! A haja…. Odáig vagyok a vörös hajú, aranyos fiúkért. Szerintem különlegesek.

És bár jól tudom, hogy holnap nem fog szembejönni velem egy festett-vörös sérójú, humoros fiú, Austen-korabeli felöltőben… mégis tovább ábrándozok arról, hogy értem nem a szőke herceg fog eljönni fehér lovon, hanem a kevésbé népszerű és esetlen barátja – oké, lehet, hogy lovon. Bár inkább hintón jöjjön! 🙂