Januári depi.

Részemről (is) a január-február az év legpocsékabb időszaka. A cukormázas, csillagszórós és habcsókos ünnepek már lecsengtek, Szilveszterkor mindenki kidudálta magából az óévet, és most nem maradt más, mint a hideg. Jelenesetben a szürke, szmogos, ködös és esős (!) hideg. Itt jegyezném meg, hogy én nem vagyok ugyan az a típus, aki panaszkodik az időjárásra, de annál semmit nem utálok jobban, mint amikor olyan hideg van, hogy még pont nem esik hó, de az eső zuhog – ergo a kezem csonttá fagy az esernyőt markolva.

Tehát itt vagyunk – január közepén – amikor a munka nemhogy ugyanúgy folytatódik, de még nagyobb a hajtás, mert ugye december végén már lazáztunk és mindent “áttoltunk” az új évre. Hónapokra vagyunk még az igazi tavaszi napsütéstől és lengébb kabátoktól. Na, és persze attól, hogy sötétedés előtt végezzünk a munkahelyen. D-vitamin hiány a maximumon, életkedv és motiváció a minimumon.

Ilyenkor két választásunk van. 

Várhatunk türelemmel, hogy elmúljon ez a depressziós időszak. Én ezt azért nem szeretem, mert akarva/akaratlanul magában foglalja azt, hogy siettetjük az időt. Márpedig az “korai” öregedéshez, sőt a szép pillanatok feletti átsikláshoz vezet.

Vagy megpróbálhatjuk kihozni a helyzetből a legjobbat. Mikor eldöntöttem, hogy ez a kedvtelen punnyadás nem mehet így tovább, akkor egyértelmű volt számomra, hogy ez utóbbit fogom tenni, azaz felhasználom az év elejét valamire. Arra jutottam, hogy a következőket fogom véghezvinni:

• Kicsit magambafordulok, és tisztázom a közép-hosszú távú terveimet (= Projekt 2015).
• Előre rápihenek a tavaszra, hogy amikor eljön a “tavaszi fáradtság” időszaka, akkor bennem legyen energia rohangálni a napsütésben.
• Körbeveszem magam motiváló cumókkal: könyvek, képek, idézetek, mantrák… és a többi. Illetve elkezdem lejegyezni a napi pozitív történéseket, hogy lássam, hogy valójában mindig megvannak az apró örömök ahhoz, hogy szerencsésnek érezzem magam. FIGYELEM! A negatív hatásokat tilos lejegyezni!
• Filmezni fogok. Amúgy is az az általános felfogás, hogy a tél a filmmaratonok ideje. Pláne most, hogy hó sincs, hogy hosszú (de láb- és kézfagyás okán inkább rövid) téli sétákat tegyünk a csillámporos hóban. Január-február a megfelelő időszak arra, hogy a barátainknak régóta mondogatott “mindenképpenmegnézemazáltaladdícsértfilmet” ígéreteket beváltsuk.

+1: Személyes tervem, hogy karbantartom a blogomat, mert az utóbbi időben – sajna – hanyagoltam.

Úgyhogy hajrá! 🙂