Sáskajárás a drogériában.

Glamour napok. – based on true story

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én azt veszem észre, hogy évről évre egyre nagyobb őrület lepi el a hölgyek agyát, ezeken a napokon. Nem “azokon a napokon”, hanem a Glamour napokon. Ami azt illeti, én is minden évben megveszem a magazin azon számát, ami tele van akciós kuponokkal. Részemről a legfontosabb fecnik a különböző drogiériák termékeire szóló 50%-os kedvezmények, és szinte biztos, hogy nem vagyok vele egyedül.

Az észrevételem talán tavaly tavasszal kezdett kibontakozni. Akkor még a szerencsének köszönhetően mentem bevásárolni dekorkozmetikai termékekből az ElSŐ napon. Egy barátnőmet pedig elkísértem az akció második napjának délutánján. A döbbenet ekkor járta át a testemet. A polcok pangtak az ürességtől. De nem kicsit, nagyon! Az az érzésem támadt, hogy a nők a legutolsó hupilila rúzsig MINDENT felvásároltak. Több is volt ez mint érzés, mert valóban ez történt. Mondjuk valahol érthető is, mert bennem is erősen szokott munkálni az a kényszer, hogy ha van a kezemben egy félárasító kupon, akkor MINDEGY, HOGY MIT, de vennem kell érte valamit. Megvásárolom a szükséges termékeket, majd a maradék papírjaimért el kezdek nézelődni egyéb, kevésbé fontos – majdhogynem teljesen felesleges – sminktermékek után. Így történhet, hogy – jobb híján – az utolsóként érkezők, már a narancssárgás lila szemhéjpúdert is leveszik a polcról, hiszen “fél áron van”!

Az még hagyján, hogy az idők során kialakult az a trend, hogy Glamour napokon minél hamarabb be kell térni a DM-be, vagy Müllerbe, de!!! Most pénteken (az első akciós napon) történt a következő eset:

Mivel munka után rengeteg dolgom akadt és egy szusszanásnyi időm nem lett volna berohanni a drogériába, így csak másnap tudtam volna megvenni a szükséges termékeket. Ez persze a fentiek fényében kivitelezhetetlen lett volna, hiszen feltett szándékomban állt alapozót és púdert is venni. Ezeknél pedig az ember nem szórakozhat a maradék színekkel. Így hát úgy döntöttem, hogy az ebédszünetemben rohanok ki a közeli plázába, hogy összekapdossam őket. Délben (azaz 2 órával a nyitás után!) kiviharzottam a DM-be. Amit pedig ott tapasztaltam elegendő volt ahhoz, hogy most billentyűzetet ragadjak és megírjam ezt a blogbejegyzést. Már akkor, mikor láttam, hogy az étkező rész zsúfolásig van tömve ebédelőkkel, ismétlem hétköznap délben (!), sejtettem, hogy ez nem lesz könnyű menet. Sejtésem pedig beigazolódott. Az üzlethelyiségben sáskajárás volt, már PÉNTEK NAPKÖZBEN! Csupán annyira volt vészes a helyzet, hogy nem fértem oda egy polchoz sem. Reménykedtem, hogy nem mindenki az adott márka, adott színű alapozóját vette célba. Mindenesetre szerencsém volt, mert végül be tudtam vásárolni, beolvadva ezzel a hemzsegő, akciótól mámoros tekintetű és remegő kezű nők közé.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a személyzetet hogyan készítik fel erre a pár napra. A kezdő nap rohamára és az utolsó nap dühös, káromkodó és ingerült vásárlóira. Úgy képzelem, hogy katonai kiképzésben vesznek részt, és ezt a hipotézisemet támasztja az is alá, hogy az említett vásárlásomkor a biztonsági őr a tömeg közepén egy sámlin (!) állva figyelte a nőcsordát, és úgy tűnt, hogy a következő lépés a forgalomirányítás lesz.