Fényképezőgép a tengerfenéken – bámulatos igaz történet.

Kedves Nagyérdemű!

Ez úton szeretnék Veletek megosztani egy olyan történetet, amely a napokban esett meg velem, egy finn cimborámmal, aki Indonéziában nyaralt, egy Svájcban élő magyar családdal, illetve a tengerfenéken felejtett vízalatti fényképezőgéppel.

Rendkívül csodálatra méltónak találom ezt a multikultúrális összefogást, amely végül visszajuttatta az elveszett emlékeket gazdájukhoz.

2 nappal ezelőtt írt nekem Facebook-on egy régi kedves, finn barátom (Dani), hogy segítsek Neki megtalálni egy vízalatti kamera tulajdonosát, amelyre ő bukkant az indonéz habokban. Azonnal meghatott az ötlete, és bár nem túl sok reményt fűztem a sikerhez, megosztottam az általa posztolt felhívást:

“I found an underwater camera 200m outside of #GiliAir – #Indonesia, at the bottom of the sea. Please help me to get the camera back to its owner. Most likely to a #hungarian family. Social media – please do your task and #Share! #Lostcamera #CameraFound #LostAndFound
If you recognize this family please PM me so they can get their camera back.”

A megtalált masinán található egyik fotó. – Ez alapján indult a keresés.

Először csupán barátaim között “szórtam szét” a bejegyzést, de éreztem, hogy ez nem lesz elég. Így hát – jobb híján – saját kerületem nagyobbacska csoportjában is közzé tettem a felhívást, hátha ott szélesebb körben tud terjedni az információ.

Ami pedig ez után történt, az több, mint hihetetlen. Alig pár órán belül jelentkezett egy hölgy, hogy ő tudja, kik szerepelnek a képen… de nem is biztos, hogy én tudom a legszemélyesebben átadni ezt a történetet, ezért alább bemásolom azt a megható üzenetet, amelyet a fényképezőgép tulajdonosa osztott meg:

“A social media, amikor nem káros, hanem hihetetlen: Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy 40. születésnap, amikor kis férjemmel elutaztunk a messzi-messzi galaxis helyet Balira. Néhány napra Baliról áthajóztunk Gily szigetére, ahol Robi úgy döntött elmegy snorkelezni egy csapattal a szigetek körül, míg én végre kivettem egy semmittevő napot a szállodában és készültem a meglepetés születésnapi vacsorájára. Felszállt reggel a kis hajóra és magával vitte a vízalatti kameráját és a vízalatti fényképezőjét. Amikor első alkalommal a hajó megállt a kis vízalatti kamerát a kezében fogva belemerült a vízbe és a vízalatti fényképezőjét a becipzározható zsebébe tette. Mikor elő akarta venni később, a vízben vette észre, hogy a fényképező már nincs a zsebében, valahogy nyoma veszett és elúszott az óceánba. Pórbált körülnézni a környéken, ahol úszkált, de azért ez tű a szénakazalban történet volt. Igazából könnyeket nem hullatott érte, mert a fényképező nem volt egy értékes darab és addig még nem csinált vele túl sok felvételt inkább videózott, úgyhogy elkönyvelte magában hogy ez lesz az út vesztesége. Majd tegnapi nap éppen Magyarországról robogtunk vissza Svájcba mikor a facebookon egy kedves barátnőm M.né B. Rita privát üzenetett küldött, hogy nézzek már meg egy képet, hogy nem én vagyok -e rajta, mert ő úgy látja. És valóban én valamint a két gyerek volt rajta valami régi képen még tavaly. Mint kiderült egy finn fiatalember megtalálta a fényképezőt az snorkelező helyen az óceán mélyén majd magához vette. A beállításokból látta, hogy magyar nyelvre van állítva, ebből arra következtetett, hogy egy magyar családé lehet a fényképező. Majd mivel volt magyar ismerőse, ezért megosztotta a kártyán lévő egyik képet vele, aki később tovább osztotta egy XVII. kerületi fórumon, ahol az én ismerősöm is él. Ő mikor látta a képet felismert engem és értesített, majd rövid időn belül felvettük a kapcsolatot a fiatalmeberrel. Igy a megosztást követően néhány órán belül egy teljesen ismeretlen finn fiatalember megtalálta az Indonéz szigetvilág óceánjában lelt fényképező gazdáját. Igazából a fényképezőt visszaküldeni értelmetlen Finnországból, nem képez olyan értéket. Viszont az a tény, hogy a facebook ilyen hatékonysággal tud működni elfeledteti a hihetetlen sok baromságot, amit itt közzétesznek és a sok bosszankodást, amit az idétlen megosztogatások okoznak. Az hogy ez a dolog megtörténik szinte valószínűtlen és mégis igaz, ami igazolja, hogy a social media-ban rejlenek hatalmas lehetőségek, mégha azt hülyeségekre is használjuk néha. This is a true story of our camera in Hungarian and a special thanks for Dani S. It”s a nearly impossible story and help us to understand how effective is the social media.”

A hős megtaláló.

Megjegyzés: Bár ez példaértékű és mesébe illő történet, személyiségi jogokra való tekintettel: a neveket monogramokra cseréltem.